A napokban elhatároztuk, hogy készítünk egy mini bemutatkozó sorozatot magunkról a tagokról, amellyel célunk, hogy négy kérdésben bemutassuk tagjaink sporthoz fűződő viszonyát és ezáltal jobban megismerjük egymást és motivációt nyújtsunk azoknak akik most készülnek arra, hogy felálljanak a fotelből és tegyenek saját magukért az egészségükért. Séra Tamás a víz, a napsütés és Olaszország szerelmese a reflektorfényben.
- Hogyan vált a sport az életed részévé?
Igazából, ha visszagondolok, mindig is jelen volt a sport az életemben. Emlékszem már kis iskolás koromban napi szinten olvastam a Nemzeti Sportot, és ez a mai napig meg is maradt (csak az újság színvonala nem emelkedett sajnos J), illetve személyesen lehettem jelen, amikor először bajnokcsapatot ünnepelhetett Eger városa, a legjobb sportban értünk a csúcsra, női röplabdában.
Az elméletet pedig alátámasztottam gyakorlattal is. Általános iskolás és az első gimnáziumi évemben fociztam, majd az iskolában és a sportban is továbbtanultam. Egyetem alatt kipróbáltam magam a küzdősportok világában, kempóra adtam a fejem.
Az igazit, ŐT, azonban a triatlonban találtam meg. A kempó kiegészítéseként úszással kezdtem, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy már futok és úszok is egymás mellett (kempó edzésre pedig nem járok), valójában már csak egy bicaj kell és akkor azt már triatlonnak hívják. Nem váratott magára sokáig az sem. Ha visszaszámolok ez már több mint 10 éve volt, és a Spurit is most már nyolcadik (lehet kilencedik) éve boldogítom és ők viszont engem.
Divatos szólva élve, a sportágválasztó esetemben egy kicsit később történt meg, mint ami az ideális. Már felnőtt fejjel találtam azt meg, ami kielégíti minden sporttal kapcsolatos igényemet és amiben nagyon jól érzem magam. Ahogy a baj, szerencsémre a szerencse sem jár egyedül, a triatlon mellé megtaláltam a Spurit, nekem a kettő együtt jelenti a sportot és a kettő együtt vált a mindennapjaim részévé, így tökéletes. Szükségem van rájuk, mint Calabriának a tengerpartra.
- Mit nyújt neked a sport?
Legalább annyi mindent, mint amennyit a Rómaiak nyújtottak anno, és amennyi mindent köszönhetünk nekik: örömet, élményt, nyugalmat, erőt, motiváltságot, tudást, megbízhatóságot, magabiztosságot, rendet, fegyelmet, igazságot, barátokat, egészséget, összeszedettséget, lényegre koncentrálást, kis feneket, izmos lábakat, elfoglaltságot, célokat, szép bicajt, futócipőt és mezeket.
Sokak által feltett „kedvenc” kérdésemre, amitől a nem létező szőr rögtön égnek áll a hátamon, hogy miért mozgok szabadidőmben, azt szoktam válaszolni, hogy:
- Mert örömet okoz és élvezem
- Mert az igazi amatőr sport a világ legigazságosabb szelete, csak a magad által támasztott elvárásoknak kell megfelelned, és millimeter pontosan annyit veszel ki belőle, amennyit beleteszel (nagy szerencsével egy picivel többet is), a víz mindenkinek nyakig ér, a marathon mindnkinek 42 km (és pár meter). Nincsen átverés, nincs mutyizás. És ezt szeretem.
- Van e konkrét célod, ha igen mi az?
Cél által motivált típusú ember vagyok, cél nélkül meghaltam. Ezért (nem prioritási sorrendben):
- 83 perces félmaraton
- Boston maratonra kvalifikálni (lefordítva, ez egy 3 óra pár perces marathon)
- 10 órán belüli teljes távú triathlon verseny
- Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
- 2013 –as Pécs Harkány futó verseny (ez egyben az versenyem is amire a legszívesebben emlékszem vissza a mai napig)
- 2015 –ös Pescra 70.3 triathlon verseny
•••••
