Lia rendhagyó stílusú beszámolója a verseny után nem sokkal Íme:
“Hogy mi is van bennem most? Első érzések…
Büszkeség; ismét befutottam, végigmentem a sokak számára– és nem olyan régen még nekem is– elképzelhetetlennek tűnő távokon.
Öröm; hogy a gyerekeim mindennek részesei lehettek, együtt futhattunk be.
tovább olvasom
•••••
Az idei verseny – szerencsére – sok indulónkat késztetett írásra, a beszámolókat szépen “csöpögtetve” adjuk közre az elkövetkezendő napokban, hogy ne sikkadjon el egyik se.
Elsőként András őszinte és tanulságoktól nem mentes gondolatait osztjuk meg, úgy gondoljuk, mindenki számára érdekes, akár teljesítette már a távot, akár csak tervezi… Íme:
tovább olvasom
•••••
Hát, ez is megvolt, szép emlékek, sajgó sebek, de alapvetően elégedett mosolyok az út végén. Tizenkét spuris csapattársunk vágott neki az útnak, számos segítővel az út mellett, akik szintén minden tiszteletet megérdemelnek. A „fronton” szolgálók éppúgy, mint a „láthatatlan” segítők, akik a jeges vízzel töltött zacskókat töltötték, jégért meg egyéb nélkülözhetetlen dolgokért rohangáltak a boltba, fotóztak vagy épp híreket vittek, hogy ki merre jár…
•••••
Egy hétvége (július 20.), két hosszabb lélegzetű úszó esemény: a sokszor elnapolt Balaton átúszás (Révfülöp – Boglár, 5,2 km) illetve a Daróczy Virtus-úszás (Paks-Kalocsa, 15 km).
A Balatonátúszás volt a népszerűbb program, jópár spuris spori is a habokba vetette magát a több ezer induló közt. Házi bajnokunk Győri Józsi lett, másfél órán belüli idővel (1:28), rajta kívül még Steininger Péter ért be két órán belül (1:53). Az Ironmanre készülő különítmény lájtos edzésként fogta föl a versenyt (Dobay Attila meg is fejelte egy laza 130 km bringázással, csak hogy egy kicsit elfáradjon), míg többen a nézelődős üzemmódot választották.
A teljesítők (legalábbis akikről tudunk):
A másik nemversenyt a Paks és Kalocsa közti 15 folyamkilométeren tartották, ez volt a Daróczy virtus-úszás, amely lényegesen kevesebb érdeklődőt vonzott (többek közt a balatonátúszás elszívó hatása miatt), viszont cserébe egy roppant barátságos és szerethető esemény volt. A szervezők is minden dicséretet megérdemelnek, de tényleg! A 22 fokos Duna ugyan nem volt túl meleg, szerencsére a mieink nem töltöttek benne extrémsok időt, Veres Gábor 2:16 perc után, másodikként szállt ki a vízből, míg Diószeghy Fruzsi harmadik lányként, 2:27 percet töltött úszással. A fáradt versenyzők a célban forró teát kaptak, nomeg egy csinos befutópólót, majd az utolsó célbaérkező bevárása után kollektíven átvonult a csapat az ebéd helyszínére, ahol egy zseniális pörkölt várt mindenkit remek kovászos uborkával és kitűnő tarhonyával. Kenyér, ásványvíz, repeta az éheseknek – hát kell ennél több? Nekünk bizony nem, csak hogy jövőre is legyen legalább ilyen jó…
•••••
Mintegy beharangozóként a szombati IM előtt, Dávid írását olvashatjátok az idei nyár két féltávú triatlon versenyéről:
“Most, így néhány nappal Nagyatád előtt tisztábban tudok visszatekinteni erre a két féltávú versenyre. Nem akartam őket összehasonlítani, csak néhány érzést megosztani velük kapcsolatban.
A Balatonmannal nem voltam igazságos közvetlenül a verseny után, mivel több rossz élmény is befolyásolta az objektív véleményalkotást. Ezek egy részéről nem tehetett senki:
tovább olvasom
•••••
