Hát ez is megvolt, csütörtökön elbúcsúztattuk az évet, a kétezertizennégyest. Örömteli volt, hogy sokan eljöttetek, úgy 50-60-an szorongtunk az egyébként hangulatos galérián. A hivatalos programban volt képnézegetés, videonézés az emlékek könnyebb felidézése érdekében, aztán Gábor rövid de velős felvezetője következett.
Utána Judy ragadta magához a virtuális mikrofont, hogy kiossza alapító tagjainknak a megérdemelt oklevelet. Gyöngyi, Tamás, Peti és Móni után azért Fruzsi is megkapta a magáét, annak ellenére, hogy jó három hónapot „késett”. Kapott még pár szép szót „házi(sport)orvosunk”, Sipos Andi és Szilvi, aki ezúttal nem a mosolygás világcsúcsáért kapott elismerést, hanem a kemény férfiak (és nők) lazábbá tételéért végzett állhatatos munkájáért.
Az állhatatosan várakozó tagság is megkapta persze jutalmát, jöhetett a vacsi meg az iszogatás és kötetlen beszélgetés, a szupersportembereknek persze ez sem volt elég, a kemény mag hajnali egy óra körül még elindult „levezetni” – de ennek részleteit már borítsa jótékony homály ;))
Reméljük, jövő ilyenkor mindenkivel ismét találkozunk – kiegészülve az addig „megfertőzöttekkel”. Mert a Spuri SC még mindig egy nagy család, de most már hálistennek egy jókora nagy család.
További fotók:
valamint a Facebook oldalunkon.
•••••
No, akkor én is megírom:
