Januárban…

… megújultak a futóedzéseink…

Februárban…

…vadul készültünk a futószezonra…
tovább olvasom

•••••

…és verseny van. Vagyis volt. Persze nem komoly, az egyetlen tét a dicsőség, ráadásul sokan már a családdal ünnepelnek vagy pihennek a hegyekben, szóval a mezőny is hézegos…
De mégiscsak verseny, a szigorú edző jóvoltából kieséses, a párosok kiemelés nélkül sorsolódnak – van is izgalom már az első körben.

(Sőt már a nulladikban is, ekkor sor- és váltóversenyekkel melegít a legénység és leányság. Van minden: vegyesváltó, gyorsváltó, összekapaszkodó úszás…) tovább olvasom

•••••

Pár nap múlva karácsony, minuszok, még egy kis hó is akad – de a spurisok nem pihentek az év legrövidebb napján sem. A szokásos Szentmargitos kiindulópontból startoltunk el, és egy kis karácsonyi ízelítő után (Gellért tér) az Infóparkban kezdődött az igazi haddelhadd… Két izomból végignyargalt kör után jöhetett a végső megmérettetés: hajtás a győzelemért.

A dicsőség arra szállt, aki tetszőleges útvonalon először ér vissza a Margitba. Persze hendikeppel, a legjobb futók indulhattak neki utoljára. Melinda edzői ítélőképességét, valamint az egységesen zseniális tájékozódóképességünket dícséri, hogy gyakorlatilag egyszerre érkezett meg a csapat, vidáman vitatkozva a kresz szabályok értelmezésén (piroson átfutni tilos volt).

Persze a befutással még nem volt vége, jött a kötelező 20 perces lazítás Szilvi (ismertebb nevén a Gumiember) vezényletével, ami után már tényleg nem maradt más, mint a süti elfogyasztása, meg a boldogújévkívánás, legalábbis azok számára, akik nem tervezik a hátralevő két úszóedzést, vagy az évzáró borozgatást…

A képen pedig azt láthatjátok, milyen amikor a fotós a leggyengébb futó… (és csak hátulról tudja fotózni a mezőnyt)

•••••

Rohanunk a Karácsony felé, hát ne fékezzünk… Kedden még egy futóedzés aztán jöhet a töltöttkáposzta meg a bejgli!

•••••